Olyan csúnya szürke, ködös idő van már napok óta, hogy legszívesebben csak bebújnék a finom meleg pihe-puha takaró alá, és ott heverésznék... Valahogy így:

Egy pár hónapja nyilatkozatot adtam ki alattvalóimnak amiben korlátoztam a médiát. Történt ugyanis, hogy egy be nem azonosított repülő bogár légtérsértést követett el. Hosszas pöckölgetés után valami vegyi anyaggal lefújt amitől büdös lett a szép pihe-puha fáraói arcocskám.

Azonnal megköveteltem alattvalóimtól, hogy kapják el a betolakodót és paterolják ki a birodalmamból. Ezt meg is tették de sajnos rá pár nappal megint megjelent, nem volt egyedül, felvettem ellene a csatát ismét, de alattvalóim okulván az előző esetből (meg, hogy folyton azt mondák, hogy „ínnye de büdi vagy Ramesz”) azonnal közbeléptek és kihajigálták a bogarakat.

Másnap megint megjelent egy bogár, tudtam, hogy lépnem kell. Azonnali hírzárlatot rendeltem el és készenlétbe helyeztem magam (amit persze meg-meg kellett szakítanom 18 órányi alvással per nap, de közben éberen figyeltem és könyörtelenül csaptam le a betolakodó bogarakra).

Készenléti képeim:

Aztán az alattvalók kérvényezték Ő fő Fáraóságomtól az átlátszó, nyitható fal cseréjét egy sokkal jobbra, amire nagy kegyesen nyávogásomat adtam, majd a csere is megtörtént. Viszont nem tájékoztattak minden eleméről a cserének, így történt, hogy u.n. redőny került fel a falamra, mondanom sem kell, hogy kellőképpen összeharapdáltam a személyzetet miatta, mi az, hogy nem tekinthetek ki a falamon amikor akarok?

Büntetés: 

Teljes felháborodásom miatt folyamatosan beszélek hozzájuk az éjszaka közepén is, hogy húzzák fel, de reménytelen. Egyik új funkciója az új falamnak az, hogy ki tudok ülni a szabadba, egy kockás fal választ el a természettől, a szél, eső mind-mind bejön rajta és annyira jóóó. Ellenben az annyira nem jó, hogy ezért is könyörögnöm kell, és ha kinyitják a falamat akkor meg egyből nyöszörög a nép, hogy „fázunk Ramszesz, gyere be!” de én hősiesen ellenállok, csak itt a karmom semmit nem ér, mert a falam járdája csúszik és elég sokszor lezupálok róla.

A falam: 

Hétvégén Anyuék végre újra megnyitották a nyári lakomat, így sokat napoztam, és a fotelem helyett ott alsziztam.

Tegnap Anyu kedvenc szúrós és szúrósnak látszó növényeivel játszottak, egyki tartóból a másikba pakolták át őket. Én is aktívan közreműködtem, egyikük szinte csak rám figyelt, próbált távol tartani.

Néhány kép Anyu - bizonyára finom halízű - növényeiről: 

Aztán váraltanul megjöttem ÉN!!

Kómásan...

... és mérgesen

Nagyon régen nem tudtam rávenni Anyucit, hogy írjon, pedig minden fáraói hatalmamat bevetettem, a végén már a szempilláimat is rezegtettem...

Na, de most itt vagyok, jól vagyok. Nagyon élveztem a zöld növényes ünnepet. Ez volt az első ünnep, amikor nem akartam felmászni rá (azért megenni persze próbáltam), ugyanis sokkal jobb mókát eszeltem ki. Egy nagy varázslepel borította az asztalkát, amin a növény volt, és én e mögé a lepel mögé-alá bújtam el. Megtanultam varázsolni! El tudom tüntetni magam, meg ilyen apróságok. Szóval én leszek az első igazi cica varázsló!! A művésznevemen még gondolkodom...

Anyuci mostanában nagyon elfoglalt, sokat dolgozik, és valami suli nevű helyre is jár. Ezért már egy ideje minden este nagyon furcsán viselkedik. Először is becsukja a nagy termem ajtaját, nekem el kell döntenem, hogy bent maradok, vagy átmegyek a másik termembe Apuhoz. Ez nem mindig könnyű, van, hogy pici idő után meggondolom magam és ki-be járkálok/járkálnék, ezért Anyu a végén már mérges szokott lenni, és azt szokta mondani: "Ramszi, döntsd már el, hogy kint vagy bent!" És én ilyenkor meg szoktam állni az ajtóban és nagy kerek szemekkel bámulni rá. Hihi...  

 Néhány kép:

Mostanában egy picit betegeskedem. Emlékeztek még mikor a kezemen egy kis foltban kihullott a szőröm?

Na most ugyanez történt a nyakamon, most már két helyen is. Apu ezért a rácsos dobozba dugott és elvitt a doktor bácsihoz. Megint kaptam szurit persze, és azt mondta a doktor bácsi, hogy allergiás vagyok valamelyik csemegére amit Anyuéktól kaptam. Nem tudom ez mit jelent, de nem hangzik valami jól. A szőr nélküli foltom meg folyton viszket, egész nap vakarózom. Anyuék meg minden nap többször is elkapnak - megjegyzem most már figyelek, úgyhogy ez egyre nehezebben megy nekik -, és valami büdös izét kennek a foltjaimra. Fúj...

A rácsos doboz óta csak a saját cica kajámat ehetem és semmilyen más csemegét nem kapok. Hiába ülök ott Anyuék mellett mikor esznek, hiába nézek sóvárogva, és dorombolok, semmi sem használ. :-( Ezért persze mindig megsértődök és elvonulok.

Anyuci már majdnem egy hónapja visszament dolgozni. Ez azt jelenti, hogy nincs itthon velem napközben, csak este jön haza, mint korábban. Az izét levették a lábáról. Utána még egy ideig furán ment, de már az is elmúlt.

Először rossz volt újra egyedül lenni itthon, de aztán megszoktam hamar, így több időm van a halacskákra, meg a Birodalmam felfedezésére. Na meg a madárkák lesésére az ablakból. Viszont mostanában nem volt kedvem diktálni Anyunak, inkább játszottunk. 

Van sátram! Már amikor Anyu épít nekem. Nagyon jó, ráteszi a fotelre az egyik vastag kendőjét, úgy, hogy be tudjak bújni alá. Sokszor akkor teszi rá, mikor már ott alszom, és így nagyon jól el tudok bújni, imádom! 

És hogy mit csináltam még az elmúlt 1 hónapban?

Csináltattam igazolványképet Anyuval (sosem lehet tudni)

  Modellkedtem:

Csináltam önarcképet:

Elmélyülten pihentem:

Bújócskáztam:

Valamint természetesen sátraztam:

Anyu lába lassan gyógyul. Már másmilyen izé van a lábán, és ezzel már menni is tud, igaz elég bénán trappol vele. Viszont itthon van, ami nekem nagyon tetszik. Sokat játszik velem,  meg simiz meg minden... és sokat kattogtat...

Variációk alvásra - avagy néhány az alvási pózaim közül:

Tegnap Anyuék a szokásosnál korábban jöttek haza, és nem egyedül, volt velük egy idegen is, aki szerintem már volt a Birodalmamban korábban is, mert ismerős volt – már amennyit futás közben láttam belőle.

Anyu nagyon furán jött, ugrált az egyik lábán. Később, mikor az idegen elment, megszemléltem Anyu másik lábát, és egy nagy fehér valami van rajta, ami kemény és fura szaga van. Apu azt mondta nekem, hogy Anyu eltörte a lábát, úgyhogy most legyek nagyon jó fiú – mikor nem vagyok az? -, és ne piszkáljam.

Azóta párszor már megvizsgáltam azt a fehér izét a lábán, és belegondoltam, hogy ha nekem tennének ilyet a lábamra az nagyon rossz lenne, és Anyuék biztos megengednék, hogy az ágyukban feküdjek. Így most én is megengedtem Anyunak, hogy a váramra tegye a lábát… Nagyon hálás volt érte, simit meg mindent kaptam. J Most állítólag egy ideig rajta marad a lábán a fehér izé, de majd pár nap múlva kap másik izét, amivel már könnyebben tud menni.

Mármint Anyuék voltak nyaralni pár napot.

Amíg Ők próbáltak kipihenni engem, addig a Nagyi vigyázott rám. Először jól elbújtam előle, de néhány szem csemegével azért hagytam előcsalni magam. Aztán egész jól elvoltunk, egészen addig, amíg meg nem próbált beágyazni engem! Akkor aztán jól lefújtam. A "majdnem beágyazás" úgy történt, hogy a Nagyi össze akarta csukni Anyuék ágyát, ahogyan ők is szokták. Igen ám, de én szeretek oda bemászni, lehetőleg akkor, amikor már csuknák össze. Anyuék ezt az apróságot elfelejtették a Nagyinak megemlíteni. Ő így is figyelt rám, mert cselesen akkor akarta becsukni az ágyat, amikor én reggelizek, de az ismerős hangokat hallva gyorsan őrhelyemre spuriztam. Így történt, hogy majdnem rámcsukta az ágyat.

 Aztán később a Nagypapi is meglátogatott, előle is elbújtam, és már tiszta stresszben voltam, hogy pár nap alatt ennyi izgalom ér, mikor ismerős lépéseket, hangokat hallottam, és megjöttek Anyuék. Nagyon örültem nekik, egyből előjöttem.